A jó idő beköszöntével Amerikában is kezdetét vette a bringaszezon, ami a közösségi bringázás újításai révén messze több élményt ígér az előző évekhez képest a biciklizés szerelmeseinek. Az új szolgáltatók, az új technikai megoldások és az új finanszírozási módszerek azok számára is sokkal könnyebbé és vonzóbbá teszik a kocsik bringára cserélését, akiknek nincs saját bringájuk, a bicikli tulajdonosoknak pedig ráadásul némi zsebpénzt is jelenthetnek. Néhány ötletet akár Budapesten is érdemes lenne kipróbálni.
Óriási újításokkal kezdődött meg nemrégiben Amerikában az új bringaszezon, amelynek fő mozgatórugója nem más, mint a biciklimegosztás. A közösségi bringahasználat lényege, hogy az emberek némi bérleti díjért cserébe használhatnak a város különböző pontjain fellelhető kerékpárokat, vagy akár szervezett módon adhatják kölcsön egymásnak biciklijeiket, térítés ellenében. Az USA-ban már régóta működnek a Mol BuBihoz hasonló bicikli megosztó kezdeményezések, ilyen például a Nice Ride Minnesota vagy a Boston’s Hubway. Most azonban három alapvető újítás is megmozgathatja a közösségi bicajos piacot.
A legérdekesebb újítást az a technikai változás jelenti, amelynek révén egyes szolgáltatóknál idén már nem lesz szükség bicikli dokkolókra. A Spinlister például a Van Moof cégtől most olyan bicikliket rendelt, amelyeket egy beépített metódus révén bárhol otthagyhatunk, és ezután más egyből ki is tudja bérelni. A kölcsönzéshez kifejlesztett app-ban megnézhetjük, hol, ki és milyen bringát kínál kölcsönzésre, illetve mennyiért, így jóval könnyebb és gyorsabb a kölcsönzés. A Spinlister sajátossága egyébként – és ez szintén jelentős különbség a hagyományos közbringarendszerekhez képest -, hogy a rendszerben nem csak a szolgáltató, hanem az egyének tulajdonát képező bringákat is ki lehet kölcsönözni. Ezen a szisztémán a fenti újítás sem fog változtatni, mivel a felhasználók megvásárolhatják a cégtől az új bicikliket, és ők maguk is kiadhatják ezeket saját zsebre. Persze a bejövő bérleti díjak bizonyos százalékát le kell adniuk a cégnek a szoftver karbantartásáért.
Ugyanígy a Social Bicycles is olyan biciklikölcsönző rendszert dolgozott ki, amelyben nincsenek dokkolók. Itt a bringák egy GPS berendezésre alapozó, SoBi elnevezésű modellel érzékelik, ha a használatnak vége, blokkolják a biciklit, így újból kölcsönözhető a jármű.
A hasonló rendszerek technikai megreformálása mellett a finanszírozás is komoly átalakuláson megy keresztül. Mivel ezek a kölcsönzők általában nem kapnak állami támogatást, sokszor meghiúsul ezek kiépítése. Most azonban a rendszer hívei komoly lobbizásba kezdtek, mondván, hogy ez is a közlekedést segítő metódus, ennél fogva érdemes a közlekedési vállalatok, illetve az állam támogatására.
Mindezek mellett fontos újdonsága a következő szezonnak, hogy az egyes városokra szakosodott bicikli megosztók méretükben is gyarapodnak. Így például a Divvy és a Bay Area Bike Share is tízszeresére készül növelni a tőlük kölcsönözhető bringák számát, illetve újabb állomások kialakításába is kezdett a két szolgáltató.
Azt még hozzá kell tenni, hogy egy a hasonló szolgáltatásokban résztvevők körében végzett közvélemény-kutatás segítségével sikerült megcáfolni azokat a kritikákat, amelyek szerint a kölcsönzés nem éri meg a szegényebbeknek, csak cégek profitálhatnak belőle. Az egyéni kölcsönzők fele átlagban évi 100 000 dollárt kerestek ezzel a módszerrel. Az áprilisban, Philadelphiában elindult bicikli megosztó programban például a 600 bringa harmada alacsony bevételű embereké, akiknek ez kiváló lehetőség némi mellékkereset megszerzésére. Szerintetek Budapesten tudna működni egy saját biciklik megosztásán alapuló közbringarendszer?
