Sorra olvassuk a cikkeket és halljuk a véleményeket arról, hogy milyen veszélyt jelentenek az Uberhez és Airbnb-hez hasonló közösségi szolgáltatások a hagyományos üzletekre, sőt az egész gazdaságra. Ideje lenne tovább nézni az orrunknál, hogy lássuk azt, amire Nyugaton már rájöttek: a „közösségi gazdaság” nem fenyegetés, hanem lehetőség nem csak a polgárok, hanem bizony a cégek számára is.

Konkurenciát jelent és elszívja a levegőt a taxisok, éttermek és szállodák elől, az adóelkerülés révén fél-legális jövedelmet jelent, elanyagiasítja az emberek közti kapcsolatot, tökéletes eszköz a jóhiszemű emberek átverésére. Ez csak néhány azok közül a vádak és félelmek közül, amelyekkel a közösségi gazdaságot szokták illetni a különféle cikkek és politikusok. Persze régóta divat itthon mindent leszólni anélkül, hogy igazából kipróbálnánk az új dolgokat és megnéznénk, mit is hozhatnánk ki belőlük.

Pedig elég lenne csak Nyugatra nézni, ahol nem csak a fiatalok és a hétköznapi emberek élnek a közösségi utazás és online tudáscsere lehetőségeivel, hanem már a különféle vállalatok is. Az Avis például megvette a Zipcart, ráadásul nem azért, hogy kinyírja a konkurenciát, hanem hogy saját maga üzemeltesse a közösségi autókölcsönzőt, kihasználva a benne rejlő lehetőségeket.

A BMW nem hogy megvásárolt, hanem saját maga indított el egy közösségi szolgáltatást. Ez volna a DriveNow, amire csak regisztrálni kell, és a BMW fanok az app segítségével már kereshetik is a legközelebbi DriveNow állomást és szabad autót, hogy elmenjenek egy körre, vagy akár egy hosszabb útra. Ráadásul a parkoló díjakkal sem kell az utasnak foglalkoznia, a BMW rendszere automatikusan elintézi ezt.

A TaskRabbit viszont még ezen is túltesz azzal, hogy olyan óriáscégekkel lépett kapcsolatba, mint a Pepsi és a Walgreens. A Walgreens - amely nem mellesleg az USA legnagyobb gyógyszerforgalmazója - kitalálta, hogy az influenza szezonban és akár azon kívül is nagy segítséget jelenthet a TaskRabbit felülete, így a segítő szándékú felhasználók házhoz vihetik a betegeknek a cég gyógyszereit.

Sokan sokfélét (többnyire mindenféle rosszat) mondanak az olyan nagy vállalatokról, mint az előbb említett multik, de azt aztán nem lehet rájuk fogni, hogy ki akarnának tolni magukkal. Ideje lenne itthon is kihúzni a fejünket a homokból, és végre észrevenni, hogy miről is szólnak valójában a megosztási hálózatok, és mi mindenben segíthetnek a mindennapokban. Ezek korlátlan lehetőségek, és ha az állami bürokrácia nem telepszik rá úgy, hogy ellehetetlenítse ezek használatát, akkor a Big Datától a BlaBlaCaron át a Lecsóskertig csomó csatornán düböröghetnének az újabb és újabb ötletek és a kölcsönös segítségnyújtás.